Tanítási filozófia

Leendő tanárként úgy gondolom, az oktatás fő célja az kell legyen, hogy a gyermekekből, önálló, életrevaló felelősségteljes felnőtteket (állampolgárokat) neveljünk. Az egyik legfontosabb képesség, melyet ehhez el kell sajátítani, a gondolkozás képessége. Úgy gondolom, olyan embereket kell neveljünk, akik képesek logikusan végiggondolni, amit hallanak, feltenni a számukra fontos és releváns kérdéseket, ha kell megkérdőjelezni az információkat, és csak akkor fogadni el azt saját tudásukként, ha jól körüljárták a témát.

Talán azért, mert a matematika a szakterületem, különösképpen fontosnak tartom azt is, hogy az emberek képesek legyenek a problémamegoldásra, hogy az oktatás során mindenkit felszereljünk olyan eszközökkel, melyek segítik abban őket, hogy ha bármilyen problémával szembe találják magukat, ne a kétségbeesés legyen az egyetlen válaszuk. Legyenek inkább képesek a problémát analizálni, minden oldalról körbe járni, és akár több úton is megoldást találni arra, illetve döntést hozni, melyik megoldást válasszák. Ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak tényeket és sémákat tanítsunk meg a diákoknak, hanem ők maguk konstruálják meg magukban a tudást, saját megoldásokat tudjanak hozni komplex helyzetekre.

Azért is szeretem a matematikát, és tartom fontosnak annak oktatását, mert úgy gondolom, az pont abban segít (vagy legalábbis segíthet) minket, hogy logikusan gondolkozzunk, hogy problémákat meg merjünk közelíteni.

A 21. század elvárása az is, hogy az ember képes legyen mindig megújulni, új dolgokat megtanulni, lépést tartani a világ változásaival. Így jelenleg kifejezetten fontos, hogy az oktatás ebben is segítse a diákokat. Ehhez egyrészt a megfelelő forrásokat, az információszerzés lehetőségeit kell megismerni, másrészt cél egy szociális háló kiépítése, a csapatmunka, kooperáció képességének kialakítása is. Ezt leginkább konnektivista pedagógiai módszerekkel, illetve a technológia segítségével segíthetjük elő, így ezek megjelenését fontosnak tartom az oktatásban. Kulcsfontosságú a technológiai eszközök használata az információszerzésben és a kommunikációban is.

Emellett természetesen fontos célja az oktatásnak az ismeretek átadása is. Minél jobban megismerjük a körülöttünk való világot, annál szélesebb lesz a látókörünk, és a többi készségünk is fejlődik ez által.

Az oktatás célja persze sokszor különbözik attól, a diákoknak milyen elképzelése van arról, miért is tanuljanak, mi a motivációjuk, milyen célokat akarnak elérni. Szerintem sajnos sokszor a legfontosabb célja a tanulásnak az, hogy ne kapjanak rossz jegyet, vagy hogy a szüleik, tanáraik ne csalódjanak bennük. De talán nem vagyok túl naiv, ha azt merem mondani, hogy sokan azért (is) tanulnak, hogy jó egyetemekre kerüljenek, később tudjanak olyan állást találni, amiből kényelmesen meg tudnak élni.

Az intelligencia, a tájékozottság mindenki által elfogadott érték, mely részben meghatározza az ember társadalmi státuszát is, gyakran talán ez a tudat motiválja a legjobban a diákokat. Azaz, hogy azért tanulnak meg például írni meg olvasni, hogy ne legyenek „buták”.

Az érdeklődés is a tanulási motiváció forrása lehet, de ez tudományterületenként, témánként, emberenként nagyon változó.

Úgy gondolom tehát, hogy nagyon fontos, hogy kielégítsük a diákok igényét a tudás iránt. A tárgyam tanítása során szeretném segíteni a diákokat abban, hogy tényleg el tudják érni céljaikat, hogy olyan szakmában tudjanak elhelyezkedni, mely számukra testhezálló és érdekli is őket. Fontosnak tartom azt is, hogy azokat a diákokat is motiváljam, akik kevésbé érdeklődnek, hogy nekik olyan képességeket adjak át, melyek talán nem szorosan a matematikai ismeretanyaghoz kapcsolódnak, de melyeket a matematikai szemlélet segítségével tudnak elsajátítani. Úgy gondolom a diákok akkor tanulnak a legjobban, ha érzik, hogy az egyéni igényeiket is figyelembe veszik, ha látják azt, hogy miért lesz hasznos, érdekes számukra az adott témák ismerete, és ha fontos az cél a tanárnak, hogy segítse őket abban, hogy kibontakoztassák képességeiket. Persze emellett fontos a hatékony tanulási környezet kialakítása, a változatos tanulásszervezési módok használata is.

Mivel a diákok tanulását az segíti, ha őket egyénként figyelembe vesszük, ha az tanítást igényeikhez igazítjuk, hatékonyabb tanítási módszernek azokat a módszereket, melyek a diákok aktív részvételét követelik. Úgy gondolom projektmódszerrel, kooperatív módszerek alkalmazásával, viták szervezésével, játékokkal úgy tudjuk átadni a tudást, hogy annak megszerzésében a diákok is érdekeltek legyenek, ráadásul közben szociális képességeiket, problémamegoldóképességüket, kritikus gondolkozásukat is fejlesztjük.

Több éve foglalkozom gyerekekkel, egy ideig animátorként dolgoztam egy szabadidőközpontban. Ide sokszor iskolás csoportok jöttek el, és tapasztalták meg azt, hogy ha kiszakadnak a hagyományos iskolai környezetből, mennyivel hatékonyabban jobban tudnak tanulni.

A matematika számomra egy speciálisterület, ahol a legfontosabb tanítási módok a magyarázat, a szemléltetés és a megbeszélés. Hiszen itt sokkal kisebb lehetőség van a szubjektív véleménynyilvánításra, inkább a megértésen van a hangsúly. Azonban csoportmunkát itt is nagyon jól lehet alkalmazni. A páros munka azért is nagyon hasznos a matematikaoktatásban, mert akkor, ha a diákok egymás magyarázzák el a meg nem értett feladatokat, az segíti a pár mindkét tagját. A magyarázó azt jobban megérti, mert más szemszögből kell arra tekintenie, míg annak, akinek magyaráznak, egy olyan ember értelmezi újra a fogalmat vagy feladatot, aki frissen konstruálta meg magában azt, így jobban át tudja adni, milyen lépések szükségesek a megértéshez.

Friss élményem a matematika oktatásban a játékok szerepe. Éppen a törtek fogalmát próbáltam elmagyarázni egy gyereknek, akinek volt a fogalommal egy két nehézsége. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálkozunk egy egyszerű játékkal, ahol egy kártyapakli néhány lapjáról határoztuk meg hányad része az az egész paklinak. A játék végére a diák is jobban megértette a törtek fogalmát, én pedig megtapasztalhattam, mennyire fontos az, hogy játszva tanítsak, így nem csak jobban tudok egy problémát szemléltetni, de még élvezhetik is a diákok a tanulást.

A tanulási módszerek alkalmazásakor nagyon fontos az is, hogy figyelembe vegyük, milyen technológiák állnak rendelkezésünkre. Talán matekból legnyilvánvalóbban szemléltetéshez tudjuk alkalmazni a technológát. Sok olyan program áll rendelkezésünkre, melyek segítségével matematikai problémákat modellezhetünk, akár a modelleket manipulálhatjuk is, így segíthetjük a megértést. Ha projektmódszert vagy önálló munkát alkalmazunk, a kutatás nagy része az internetek keresztül fog történni, és általában a projekteket, előadásokat is információ-technológiai eszközök segítségével fogják elvégezni a gyerekek. Például prezentáció, kisfilm, montázs, manipulált kép, vagy éppen szimuláció készítése során is rengeteg lehetőségünk nyílik a technológia alkalmazásával.  

A tanulási környezet akkor segíti a tanulást, ha nem vonja el a tanulók figyelmét. Nem hiszem, hogy ez ingerszegény környezet kialakítását jelentené, inkább egy olyan környezetet, ahol több forrásból is lehetőség van ugyanazt az információt megszerezni. Például egy jó tanterem figyelembe kell vegye a diákok tanulási stílusát. Akár auditív vagy vizuális típus valaki, fontos, hogy a környezet úgy legyen kialakítva, hogy a tanulást mindkét módon el lehessen sajátítani. Jó, ha egy teremben vannak ábrák, poszterek a falon, melyek segítik az oktatást, ha van kivetítő, és hangszóró. Fontos az is, hogy legyen lehetőség például önálló munka során egy adott témakörben való elmélyedésre, akár egy kis könyvtárat is be lehet rendezni a teremben, vagy ilyen szempontból az internethálózat bevezetése is hasznos lehet.
A terem kialakításakor figyelembe kell venni, hogy legyen lehetőség a csoportmunkára, így a padokat, székeket könnyen el lehessen mozdítani. Ha erre esetleg nincs lehetőség, de az iskolának vannak az iskolai internethálózatra kötött eszközei, akkor a csoportmunka ezek segítségével „virtuálisan” is megvalósítható, a diákok közösen szerkeszthetnek dokumentumokat, kommunikálhatnak is. A csoportok kommunikációját az iskolán kívüli munkát is megkönnyíti a technológia, ezt jó figyelembe venni például projektmunkák kiadásakor.

A tanulásszervezésnél is fontos észben tartani, hogy különböző diákok máshogy tanulnak, és lehetőséget adni arra, hogy mindenki a maga stílusában is tanulhasson. Például van, aki inkább a társas tanulást részesíti előnyben, az ilyeneknek a csoportos, páros feladatok jelentősen segíthetik tanulását, míg mások, akik inkább önállóan szeretnek tanulni, lehet, hogy hasonló helyzetben a tananyagból nem túl sokat tudnak elsajátítani. Persze a csoportmunka az ő számukra is nagyon hasznos, hiszen az nem csak a tananyag elsajátítását segíti. És ha elbizonytalanodnánk, hogyan is készítsünk véletlen csoportokat, csak beírjuk egy programba a diákok nevét, és máris kiadja a csoportbeosztást!

A differenciálást különösen is fontosnak tartom. Ha konstruktív pedagógiát használunk, nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük azt, hogy a diákok milyen szinten állnak, mi az a tudás, amit már felépítettek maguknak. Mivel különböző diákok különböző alaptudással rendelkezhetnek, és más tempóban is haladhatnak, így nagyon fontos ezeket mind figyelembe venni, és mindenkinek a számára megfelelő feladatokat adni.

Ezt kifejezetten hasznosnak tartom a matematikaoktatásban. Hiszen ott tényleg minden arra épül, amit az előzőekben megtanultunk, így nagyon fontos, hogy ott segítsük a gyerekeket, ahol elakadtak, ha egy alapfogalmat ne értenek, ne annak alkalmazását próbáljuk megértetni velük, hanem a fogalmat mélyítsük előbb el. A matektanár munkáját itt tudja talán a legjobban megsegíteni a technológia, hiszen annak segítségével könnyen készíthetünk gyakorló programokat, ahol a gyerekek feleletétől függ a következő feladat, így olyan tempóban tudnak haladni, ami a számukra megfelelő.

Az oktatási folyamat elengedhetetlen pontja az értékelés. Fontosnak tartom, hogy értékelés alatt ne csak annak szummatív változatát értjük. Legalább annyira fontos, hogy az oktatási folyamat elején is visszajelzést adjunk a gyerekeknek, hol állnak, milyen az alap tudásuk, illetve ezt magunknak is jó, ha felmérjük. És talán a leghasznosabb értékelési forma az, amikor a tanulási folyamat közben visszajelzéseket adunk a diákoknak, hol tartanak, milyen hibákra kell ügyelniük, mi az, amit jól csinálnak, milyen erősségeik vannak. A folyamat közben történő, formatív értékelés akkor jó, ha tényleg kiemeli azt, mi jó a tanulási folyamatban, mennyit fejlődtek a diákok, de emellett tartalmazza azt is, miben kell még fejlődniük. Nagyon fontos, hogy a visszajelzéssel senkis se bátorítsunk el, de ne is hagyjuk, hogy bárki elbízza magát, hanem mindenkit további fejlődésre ösztönözzünk.

A szummatív, folyamat végén történő értékelés akkor jó, ha az tényleg iránymutatást tud adni, merre érdemes elindulnia a tanulónak, akár pályaválasztás esetén is. Itt fontos az, hogy lássa, hogy az adott területen hol áll a többiekhez képest.

Talán a legkevésbé arra van tere a diákoknak, hogy önmagukat is értékeljék, pedig úgy gondolom, hogy ennek is teret kéne adni az iskolában.

Az értékelésnél az alapelvem, hogy mindig diák munkáját értékeljük, ne a személyiségét. A helytelen értékelés nagyon sok sebet tud okozni a gyerekekben, melyek csak nagyon nehezen sok munkával gyógyulnak be. Én is találkoztam rossz és jó értékeléssel, és életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt az, mikor olyan környezetbe kerültem, ahol kifejezetten hangsúlyosnak tartották azt, hogy kiemeljék, mit látnak erőssegemnek, és mi az amiben még fejlődhetek. Ez segített nekem, hogy magabiztosabb legyek, és tovább fejlődjek. Remélem tanári pályám során sok diáknak tudom ezt az érzést továbbadni majd.